1. rész

(18+)

Állok a lépcsőn az iskola előtt. A hajamat a szél vinné magával, ha a fejbőröm engedné. De nem engedi.

A legtöbben kézenfogva jönnek ki a suliból. A naptár szerint február 14-e, Valentin-nap van. Várok. Várok arra az emberre, akit utállok. Adamre.

-Hope!-zökkent ki a gondolat menetemből Sophie-Majd este hívj!-és megölelt.

-Akkor én is jövök.-futott oda hozzánk lányosan Jeremy és átölelt minket. |Imádom az illatát. Férfias. Ha közel kerül hozzám szerelmesnek érzem magamat.|

-Úristen! Kinyomtad belőlem a levegőt!-mondtam nevetve.

-Neked bármit.-dobott felém poénból egy puszit.

Adam megérkezett. Láttam már, hogy jön, pedig még messze volt. Felkaptam a táskámat és elé mentem. Nem szeretném, hogy lássanak a többiek vele.

-Szia Cicám!-mondta és közbe magához húzott. Az ajkaimra tette a sajátját és a nyelvével próbált utat törni, majd belecsípett a seggembe.-Na, hol akarod? Itt vagy este nálunk?-szálltunk be a kocsiba.

-Most nem akarok. Este pedig otthon leszek.

-Hát Hope...az a helyzet, hogy ma nálam alszol....

-De, nem akarok!

-De szeretnél.-mondta nyugodtan és a kezemet megfogta, majd elkezdte szorítani. Már nagyon fájt. Azt hittem, ha nem szólok, akkor összeroppantja a kezemet.

-Igen, szeretnék ott aludni.-mondtam.

-Rendben.-bólintott önelégülten és elengedte a kezemet.

-Elmebeteg vagy...-mondtam halkan Adam erre beindította a kocsit és rám mosolygott.

Egy gyönyörű tisztásnál parkolta le a kocsit. Zöld fű, sűrű lombos fák. Messzebb egy kis patak. 

-Na, ugye milyen szép helyre hoztalak?-szállt ki a kocsiból.

-Igen, nem is értem. Mi ütött beléd?-szálltam ki én is, a kocsiból.

Csak azt láttam, hogy terít le egy plédet. -Nem gondolod komolyan, hogy itt fogom csinálni!

-Pedig így gondolom.-mondta és megfogta a derekamat. Ledobott a pokrócra, ami bevallom picit fájt. Kigombolra a nadrágomat és elkezdte lehúzni.

-Mondtam melyik bugyi legyen rajtad!-és adott egy kisebb pofont-Ezért most nagyon durva leszek! 

Tudtam mire érti... A neki nem tetsző bugyimat egyszerűen szét szagatta. És két ujjával kezdte. Egyszerre kettővel, ami kezdésként fájt. Közben vette le a polómat. Az ujjaival abbahagyta a "kényeztetést." Kikapcsolta a melltartómat. 

-Vedd le a nadrágomat és közben simogass.-utasított.

Meztelenül voltam fáztam így február 14-én, de nem mertem szólni. Csináltam amit akar. Levettem a nadrágját és elkezdtem lefele húzni az alsónadrágát is. Elkezdtem simogatni. Erre egy hirtelen mozdulattal odatolt közel magához. Két mellem közé került az ő "férfiassága".

-Na, szépen....kapálj rá és megyünk haza, mert otthon folytatjuk. Csináltam amit mond és szépen lassan beleélvezett a számba.

-Nyeld le!

Egy nagy nyelésel hagytam, hogy lefollyon a torkomon.

I am....

Hope Heaven Wish a nevem. Úgy gondolom, hogy a szüleim ennél jobban nem tudtak volna velem kicseszni a nevemet illetően. Édesapám neve Jack Wish, anyáé Angela Wish. Van egy bátyjám, akit Christophernek hívnak. Ő most végzős én pedig jövőre fogom tölteni az utolsó évemet a gimiben. Van egy barátom. Nem tudom, hogy miért vagyok még mindig együtt vele. Talán azért, mert kényszerített, hogy vele veszítsem el és utána reménykedtem, hogy megváltozik? Nem tudom...lehet. 

Ki merem azt is mondani, hogy gyűlölöm. Mindig csak heti kétszer találkozunk, de abból is az egyik napon biztos, hogy csak arra kellek. Félek tőle. Durva velem...ezért nem merek szakítani vele.

Aztán van egy fiú, aki eléggé bejön. Jeremy. Chris osztálytársa és egyben a legjobb haverja. Állítólag bejövök neki. Én ebben nem hiszek. Meg aztán...:

-Van egy fiúm, akivel félek szakítani.

-A bátyjám szerintem egyáltalán nem repdesne az örömtől. Sőt...

-Jeremynek van egy barátnője, akiről mi tudunk csak a legjobb barátnőmmel, amikor megláttuk őket...*khm* a suli bicikli tárolójában.

Sophie a legjobb barátnőm. Fogalmam sincs, hogyan lettünk mi legjobb barátok hiszen alig hasonlítunk. Külsőre is csak a hajszínünk nem különbözik a másétól. Na, de visszatérve Sophiera, Sophie egy szajha. Ezt ő is tudja, meg én is...és az egész suli is. |Emlékszem az első szava az volt hozzám, hogy, ha fiú lenne beleélvezne a fültágeszembe és az orr piercingembe, mert jól áll nekem. (14 éves koromban csináltam magamnak mindkettőt.)| A fiúk imádják. Vagyis nem a testékszereimet, hanem Sophiet.

Mondjuk a srácok csak "Szopinak" szólítják. Gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy miért...

Aztán még pár dolog rólam. Szőkés  barna a hajszínem. Ha nem festeném fekete lenne. 14 évesen a nyáriszünetben utána néztem hogyan kel a fültágeszt és hasonló dolgokat készíteni. Gyakorlatilag a bátyjám nevelt fel, mert apám alkoholista. Anya dolgozik, mint az állat, apa meg állítólag dolgozik... Mindig részegen jön haza. Anya meg tűri. Gitározni tanulok. Igen kb. ennyi. Ja, meg nem egyszer gondoltam a halálra... Viszont jó hír! A hegeket könnyen eltudom tüntetni...